Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Burokban születtél és benne is élsz a teremburában

2016.04.12

Istenben az ember éppen úgy van benne, mint ahogyan a légkörben is van, ami is Istenben van az ezt a légkört is tartalmazó légüres térrel egyetemben (ami is tehát csak egy „burok”), mert minden, ami van, az mind Istenben van. Mi, emberek is egyetemben ezzel az egész tárgyi világegyetemmel, csak az itteni látszatra létezünk Őrajta „kívül”, valójában ugyanis most Isten mulandónak teremtett, és „kettős”-nek nevezett valóság-egészében élünk a saját akaratunknak megfelelően. Isten a szellemi életerejével bennünket itt „kívül” éppen ezért a levegőn és vízen (és a vízbe beleértve a víz „szárazát”, a földet is), és a sugaraival ezeken is áthatoló napon, sőt napokon és (szintén) bolygókon keresztül is éltet, vagyis nem csak a közvetlenül Hozzá kapcsolódásunk révén, hanem közvetett úton is ellát bennünket az Ő felülmúlhatatlan minőségű életerejével.

Az emberre első fokon van tehát hatással az Isten közvetlen életereje, majd pedig következik a szintén isteni,  viszont így már mennyeinek (lényeginek azaz szelleminek) nevezhető életerő, és csak azután következnek a megint csak Őtőle és Őáltala való éteri, asztrális, mentális életenergiák, amik viszont már a test éltetésében részt vevő, szintén isteni eredetű, csak tárgyivá változtatott erők, amik után is vannak még testet éltető anyagi erők. Valamennyi erő azonban nem csak isteni eredettel, hanem Isten függőségében is létezik, vagyis ezzel mind a felülmúlhatatlan EGYmagát jelentő ERŐt követő legfőbb erők, mind pedig a legalantasabb energiák és anyagi erők, a mulandó erők is így vannak. Beszélhetünk ezekről azonban úgy is, hogy három (fő) életerő van, melyek közül az első az isteni és mennyei, a tiszta és tisztán szellemi minőségű szellemi és lelkierő, a második az éteri életerő (éteri-, asztrális-, és mentális testet éltető), a harmadik pedig az anyagi életerő, a testbe anyagcsere útján kerülő életerő. Mindhárom erő tehát részt vesz az emberi teljesség éltetésében.

Az is pedig ettől a felülmúlhatatlan Erőtől van, hogy kvantum-vákuum „burkot” (mintegy spirálmozgású felhőszerű valamit, ami viszont már nem tisztán tárgyi minőség) öltve magukra mind a finom- és durva anyagi elemek illetve testek minden ellenállás nélkül közlekedhetnek a levegőben, és egyéb más közvetítő közegekben is, vagyis így akár még időtlen gyorsasággal is átkerülhetnek másik térbeli helyekre a tárgyi valóság egésze gömbjén illetve körén belül. (A Bibliában is van ilyen leírás, hogy Jézus a jelen létrendszeren belül az egyik helyről hirtelen eltűnt, és a másik helyen pedig ugyanígy megjelent, de van olyan leírás is, ami még úgy is értelmezhető, hogy egyszerre itt is, és ott is jelen volt. Volt azonban olyan is, hogy beszállt a tanítványai hajójába, és az máris egy attól a helytől távolra eső kikötőben termett velük, ahol ők mind szépen kiszálltak belőle. Még szép, hogy a megtestesülésre is képes Isten ismeri a legjobban ezeket a technikákat is, mivelhogy ezeket is Ő találta ki, és ő használta először gyakorlatban is.) A pisztrángokkal is valami ehhez hasonló (a víz örvénylésével ellenkező irányban örvénylő) burokszerűség közreműködésével történik az, hogy a gravitációt legyőzve képesek felfele irányba haladni, vagy inkább felfele siklani akár tíz méter magas vízeséseken is, hogy az eredetük helyére visszakerüljenek, és ott maguk is világra hozzák a magjaikat, amikből szintén magot hozni (is) tudó és fogó „gyermekeik” lesznek. Az itteni gravitációt is valójában tehát könnyűszerrel le lehet győzni, ha rendelkezünk a hozzá való, itt még rendkívülinek számító (élet)erővel illetve erőhatással, vagy ilyen erővel való támogatással. Az antigravitációs járművek is ezen minden ittenitől eltérő erőnek tárgyszerű felét igénybe véve hozzá működnek tehát, esetükben azonban még csak egy révén keletkező ellentétes töltésű elektromos burok, mint speciális (így itt mechanikusként fellépő) erő az, ami azokat súlytalanná teszi, és hajtja is előre, vagy éppen a kívánt irányba a tárgyi egészen belül, mert vele sem lehet abból kihajtania az embernek, ahogyan az itteninél jóval magasabb tudatszinteken készített technikai eszközökkel sem. A tárgyi határon (a minden exo- és ezotér egység határán illetve „héján”) túlra ezzel az „űrruházattal” sem repülhet tehát az ember, mert a ruha anyaga gyakorlatilag ugyanaz a burok, mint amiben repül vele, és így ezeknek is csak itt a tárgyi valóságban van létjogosultságuk. (Ezen tárgyi formák sem kerülhetnek tehát át a tiszta és teljességgel anyagtalan és energiátlan szellemi valóságba. Hiábavalóság, vagyis igaz valóságból még nagyon is hiányos, azaz nem örök fennmaradású dolog „ott” ugyanis nem létezhet.)

Az Isten teremburája azonban, nem az előbb leírt, csak annál jóval hatalmasabb kvantum-vákuum teret, hanem egy végtelenül hatalmas, boltíves terem avagy kupolaszerű húros, pengetős hangszerként is elképzelhető mérhetetlen burkot, azaz a minden szintén Maga teremtette terét magába foglaló térnek a burkát, mint létező legnagyobb térburkot (minden terek terének is teremtett „héját”) jelenti tehát Istenben, éspedig tisztán szellemi minőséggel. Isten nézetéből ez egyszerűen tehát az Ö mindösszes tere terének is az itteni legkeményebb anyagok összessége keménységénél is keményebb szellemi burka, amin is Isten közvetlen ereje minden ellenállás nélkül hatol át annak elképesztően nagy falvastagsága ellenére is (Isten számára ez csak egy teljesen szabadon átjárható és átlátható szellemi „fátyol”). Itt tehát a létező legnagyobb tér „körbe-görbe” búrájáról, vagyis az ezt a teret is „támasztó”, azaz ezt a teret is teremtő ERŐnek szintén teremtő képzelete által létrehozott burkáról van szó, ami burkon belüli térbe (lényegében azonban az egészével a képzeletébe beleteremtett, jelen számunkra elképzelhetetlen nagyságú térbe) teremti bele ez a „Támasztó (Teremtő) ERŐ” vagyis Isten a többi tárgyi teremtményét. Ezt a teremtett teremburáját pedig Isten a szintén teremtett „oszlopos erősségei” révén tartja fenn Magában, és ezek az „oszlopos erősségei” a teremburában levő teremtményeknek a megvilágítói, azaz világossággal ellátói is. Ezek az „oszlopos” teremtmények Isten hét szelleme után következő szintén „isteni erősségek” tehát, akik a „lábukkal”, vagyis egy megtestesült részteljességükkel a teremburán belülről forgó napokként láthatók, és szintén keringenek is egy láthatatlan központ illetve „tengely” körül, mint ahogyan ezeket a burkon belülre teremtett bolygók is teszik körülöttük (szintén a maguk elrendelt pályáján), mely láthatatlan „Tengely” is pedig maga az Isten, Aki körül, és Aki függőségében létezik és forog tehát minden ami van. De hát, „ateremburáját” (!), nekünk, Isten emberi teremtényeinek (szellemi lelkeknek) is jó lenne végre már Isten burája alól kikerülnünk az Ő valóságos Világosságára, az eredetünk igaz valóságába, vagyis „oda”, ahol az Ő „oszlopos erősségei”, a búra terét, és a benne levőket megvilágítói is már örök életet élnek együtt Ővele, és már csak onnét vesznek részt az Ő vég nélküli teremtő munkájában.

Az akár még üstdobhoz, vagy a hosszúnyakú tambura alakjához is hasonlítható terembura jobb megértése érdekében pedig képzeljük el úgy, hogy a kupola alakú, pengetős isteni hangszer főbb húrjait, itt a burkon belül is a szintén teremtett „oszlopos erősségei” képezik Istennek, mely téráthúrozás adja át az alaphangzást, és Isten külön „pendítgetéseit” is, a számtalan sok náluk vékonyabb húroknak, melyek is pedig egymással is rezonanciában vannak, mint maguk ezek a fő húrok is. Persze Isten játszhat csak a vékonyabb húrokon is, viszont ha közülük csak egyet is megpendít, az a zárt térben terjedő rezonancia végett minden egyes húrra szintén hatással lesz, azaz így is hathat az egésznek harmóniájára. A fizika tudománya szuperhúr- és húrelmélete, illetve állóhullám elmélete valójában tehát megközelítőleg erről szól, csak a kívülállók számára nem érthető nyelven (”tudományosan”) van ez a nagy tárgyi egész és működése megmagyarázva. Mindezen tárgyi tudással is azonban csak itt az anyag avagy energiavalóságban lehet boldogulni, az anyagot és energiát teljességgel nélkülöző szellemi valóságban viszont egyáltalán nem, mivel „ott” ezek is mind hiábavalóságnak bizonyulnak, és „ott” bizony nincsenek is jelen, még csak egy részecskéjükkel sem. Sajnos mégis vannak olyan emberek is, akik teljesen is ennek a tárgyi tudománynak szentelik az egész földi életüket, és nem pedig már csak Istennek, a húr- és állóhullám elmélet tárgyi gyakorlatilag is megvalósítójának, Aki tehát ugyanakkor a létező legnagyobb, legkiválóbb, legtehetségesebb Zenész is, vagyis a tökéletes harmóniának is felülmúlhatatlan Mestere.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.