Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Igazán bölcs vagy-e

2018.01.29

Aki az embert a bűnöktől ártatlanul megtarthat, és az Ő dicsőségének elébe állíthat így már feddhetetlenül, az az egyedül igazán bölcs Isten, a Megtartó Isten, Aki a létező legnagyobb Erő, legnagyobb Hatalom, legnagyobb Nagyság (Úr) mindörökké, s így az ember, akár csak a maga bölcsességét nézve is, senki se Őhozzá képest, akármilyen nagy is az ő bölcsessége.

Igaz bölcsesség már csak az előbbit nézve is, tehát egyedül csak Istentől van, és csakis Őtőle lehet mindenki másnak is isteni bölcsessége. Csak és kizárólag tehát maga Isten adhatja az emberbe, és az embernek szájába is az igaz bölcsességet, vagyis ez a felülmúlhatatlan bölcsesség soha nem az emberektől van, hanem csak egyedül Istentől. Maguktól az emberektől csak tehát emberi bölcsességre telik, isteni bölcsességre így viszont egyáltalán nem telik. Az ember ugyanis magától, ha belefeszül sem tud produkálni isteni bölcsességet. Az ember bölcsessége viszont lehet hasonló az isteni bölcsességhez, ámde vele teljesen egyenlő illetve teljesen egyazon soha még csak nem is lehet, éspedig azon egyszerű oknál fogva, hogy az emberé emberi, és nem pedig isteni eredetű, azaz nem egyenesen Istentől való.

A címbéli bölcsességre jutáshoz is tehát meg kell ismerni, éspedig Istentől Istent, és ezután pedig azt kell tenni, amit Isten mond, hogy tegyünk, vagy pedig azt kell tennünk, amit Istentől látunk, hogy Ő tesz. Ha tehát Isten azt mondja nekünk, hogy hirdessük az Ő élő beszédeit (evangéliumát), akkor azt kell tennünk, és nem pedig „evangelizálnunk” kellene helyette, azaz újabban meg „evangelizmusba” kellene beleesnünk. Ha pedig a bölcs Isten azt mondja, hogy vízzel kereszteljünk, akkor kereszteljünk vízzel, ahogyan Ő mondja, és pedig  csak akkor, ha Ő ezt egyenesen nekünk mondja, azaz ezzel személyesen Maga bíz meg bennünket. Ha viszont Isten azt mondja, hogy beszéljük az Ő bölcsességeit, akkor az Ő bölcsességeit kell szólnunk, éspedig azokból is sem többet, sem kevesebbet, mint amit Ő mond, és akkor és ott, ahol és amikor Ő akarja, vagyis még csak ezeket sem sem szabhatjuk meg magunk. Ha pedig Isten azt mondja, hogy a nevében gyógyítsunk testeket, akkor azt kell tennünk, amivel is, és az előbbiekkel is, az embereket Őhozzá kell elvezetnünk tanítványságra, és nem pedig magunkhoz, mint sajnos ezt szintén a legtöbb ember még mindig teszi. Ezekben az előbbi tettekben is ugyanis mindben isteni bölcsesség van, kivéve tehát azt, amikor Isten helyett a magunk tanítványaivá tesszük az embereket. Már azonban ebből is látható, hogy a test szerinti hatalom, a test szerinti bölcsesség és nemesség, vagyis a test szerinti műveltség, de csak ezeknek illetve ennek tanítása is, teljes mértékben bolondság, vagy még inkább semmi Isten előtt. Hanem éppen ezért, akiket ezek a „bölcsek”, „nemesek”, „hatalmasok”, és „műveltek” bolondoknak, ostobáknak tartanak, választott őközülük Isten embereket, hogy ezeket az előbbi „erőseknek” és „bátraknak” is nevezett „nagy tudású embereket” megszégyenítsék, hogy Őelőtte ne dicsekedjen csak egyetlen test is. Ezek a világi bölcseket megszégyenítő „Isten bolondjai” tehát soha nem emberi bölcsességek hitető beszédeit gyakorolják, hanem a valóságos szellemi lelki erőnek (isteni hatalomnak) megmutatását pusztán már szavak illetve beszéd által is. Nekik tehát még csak a hitük se emberi bölcsességből áll, hanem szintén isteni erőből, élő, teljességgel anyagtalan szellemi erőből. Őket, vagyis ezeket a nemtelen senkiket, a szemükben nem is létezőket választotta tehát Isten arra, hogy a testileg illetve tárgyilag nagy, erős, és bölcs létezőket eltörölje a Föld színéről.  A világnak bölcsessége, vagyis a jelen világi fejedelmek is egyetemben az ő bölcsességükkel, mind tehát el lesznek Isten által törölve, s helyettük is az itt Isten által eddig eltitkolt bölcsessége lesz jelen teljes mértékben a szólóival egyetemben, éspedig azoknak, mindenek előtt azonban Istennek dicsőségére. Azok lesznek tehát általuk itt is nyilván, amiket szem nem látott, fül nem hallott, és amikről az embereknek még csak gondolatuk sem volt, melyeket mind Isten készített az Őt igazán szeretőknek, amikről viszont a világ fejedelmei és bölcsei semmit sem tudtak, és semmit sem tudnak, mert ők a világnak lelkét és szellemét vették (fogadták el és engedték be magukba), és nem pedig az Isten Lelkét és Szellemét, Aki Egy Isten ezeket a titkokat kijelenti. (Isten tehát még csak a titkaival sem úgy tesz, mint az ember.)

Igenis lehet tehát igazán bölcs is az ember. Csakhogy a valódi bölcsességet egyenesen Istentől, éspedig hittel kell kérni, azaz semmit sem kételkedve benne, hogy azt (is) Istentől meg is fogjuk kapni, mindenféle itteni tanulása nélkül is, nem vélve még csak azt sem, hogy az isteni bölcsesség meg is vehető Istentől, vagy akár embertől is. Ezeket az ostobaságokat is ugyanis csak a kettős szívű ember gondolhatja, aki folyton dicsekszik, folyton hivalkodik a maga emberi bölcsességével, amit maga itt áron vett magának, azaz ami szintén nem magától, és nem is ingyen van neki. (Az embernek még tehát csak az emberi bölcsessége sem magától, hanem az is mástól, azaz másik embertől, másik emberektől lesz, és az bizony mind hamis bölcsesség, mivelhogy származása nem Igaz Isteni, azaz nem egyenesen Istentől való.)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.